Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A templom története

Kép Csepel-Sziget mint királyi birtok politikailag és egyházilag is külön fejlődésen ment keresztül.

Csepel falu, mint lakott hely a középkori oklevelekben egyértelműen szerepel. Biztos valószínűséggel állítható, hogy temploma is volt. A Kalocsai majd Veszprémi Egyházmegyékhez tartozása után 1777-től a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozik.

Egy 1726-os feljegyzés szerint Promontoron (Budafok) lakó katolikusok is Csepelre jártak lelki gondozásra – e tény feltételez valamiféle templomot. 1740 körül épült kőből első templomuk Szent Mihály tiszteletére, melynek titulusa az 1760-as években már Nepomuki Szent János, a század végétől pedig Szűz Mária Születése (Kisboldogasszony). A bolthajtásos templomocska az Ófalu dűlőben volt, s ajtaja a Nagy Dunára nézett.

A csepeli plébánia ekkor még Tököl filiája volt, de 1777-ig a budai Kép kapucinusok látták el. A hívek ismételt kérésére 1778-ban helyben lakó, önálló ferences adminisztrátort kaptak, és 1788-ban önálló, beiktatott plébánost.

Az 1838. márciusi árvíz a falut szinte teljesen elpusztította. A templom annyira megrongálódott, hogy tornyát még abban az évben le kellett bontani. A hagyomány szerint a falu lakóinak nagy része a templomba menekült az árvíz elől, és így maradtak életben. Ezt a megrongálódott templomot 1850-ben bontották le.  E pusztító árvíz után költözött a község a mostani helyre, ahol 1857-62 között felépítették a mai plébániatemplomot.

Az átmeneti időben templomi célokra a régi temető kis kápolnája szolgált, majd az új iskola egyik termét használták istentiszteleti célokra. Az új templom valószínűleg a pesti Zitterbarth építész dinasztia egyik tagjának műveként épült romantikus stílusban. Szentélye boltozott, hajója eredetileg sík-födémű volt. Főoltárának márvány alépítményét a régi templomból hozták át. Felette, a II. világháború pusztításáig, a templom egykori kegyura, Erzsébet királyné által 1861-ben adományozott, egy müncheni festőművésztől származó, Szűz Mária születését ábrázoló oltárkép volt romantikus stílusú keretépítményben. Mellékoltárait, melyek szintén a régi templomból kerültek át, az 1918-as festéskor újakkal cserélték fel. Az új templomot 1862. szeptember 8.-án Farkas Imre székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel Kisboldogasszony tiszteletére.

Az 1944. július 27-i bombatámadástól a templom teljesen kiégett.

Kép Tetőzete, hajójának födéme, berendezése elpusztult; a szentély boltozata leszakadt.            A barokk főoltáron kívül csak a bejáratnál lévő kápolnában található feszület maradt meg égési sérüléseket szenvedve. Ezt a feszületet 1972-ben restaurálták.

Az újjáépítés az akkori lehetőségek szerint a harcok elmúltával rögtön megindult. 1945-ben vascsöves fedélszéket kapott a templom, hajója pedig vasbeton szerkezetű, bordák és keresztbordák közé épített vasalt, 6 cm vastag héjboltozatot, gótikus formában. Ekkor jelenik meg a gótizáló jelleg a templomon, ablak-osztásait is akkor alakították csúcsíves formára. A munkálatokat tervezte és irányította Heinrik Ferenc építőmester. Jelenlegi padsorai is ez időben készültek.Kép

1947-ben készült a pécsi Angster gyár tervezésében a 27 regiszteres, 3 manuálos orgona. Az orgonát 1994-ben Keve József orgonaépítő mester átépítette és 6 regiszterrel kiegészítette.

1948-ban öntötték a 10 q-s nagy harangot.

1956-ban több lövés is érte az épületet, homlokzatát 1957-ben kijavították.

1970-ben külső felújításra került sor, és ekkor készült a liturgikus tér ideiglenes megoldású elrendezése is. Ebben az időben helyezték el a templomban Sugár szobrászművész alkotásait: Jézus Szíve, Szent József és a Fatimai Szűz Mária fa-szobrokat.

Kép 1979-ben újjáöntették a megrepedt 5 és fél mázsás harangot, melyet Kisberik Imre megyéspüspök áldott meg.

1980-ban kicserélték a teljes villanyhálózatot, ekkor készültek el a jelenlegi világító testek és csillárok, valamint az elektromos hőtárolós fűtés, és a templom ablakainak duplázása is.

1982-83-ban a plébániaépület (Fürst S. u. 2/b) szanálása miatt került sor a templom hátsó zárófala mentén egy 4 méter széles sáv építésére a kiszolgáló helyiségek elhelyezése érdekében, Cser Károly építészmérnök tervei alapján. A szerencsésen sikerült épületrész harmonikusan illeszkedik a templomhoz. Jelenleg hittantermek működnek a helyiségekben.

1985-ben süttői vörös márvánnyal burkolták le a szentélyt, amely ekkor kapta jelenlegi szintbeosztását. Ekkor készült el a szembemiséző oltár és az ambó vranicai márványból. Tervezte Cser Károly, felszentelte Dr. Szakos Gyula megyéspüspök.

1988-ban végezték el a templom-belső ma is látható teljes felújítását.  Építésztervező Cser Károly volt, a szinezési tervet Dragonits Márta belsőépítész készítette. Duray Tibor festőművész alkotása a szárnyasoltár-jellegű új oltárkép, melyen – a Kisboldogasszony-titulus fogalmába még elfogadott módon – kislányként, a templom bejárata előtt állva ábrázolja Szűz Máriát. Felette a rózsaablak Szentlélek-galambjától induló fénycsóva, két oldalán élete legfontosabb eseményei: a szeplőtelen fogantatás és a halott Jézus siratása, lába alatt pedig a kígyó képében tekergő sátán. Ugyancsak Duray Tibor tervezte a rózsaablak színes üvegezését, valamint az ő műve a hajó oldalfalán, faburkolaton elhelyezett bronz dombormű stáció-sorozat.Kép

1997-ben készült el az új plébániaépület a Templom u. 29. szám alatt egy régi csepeli villa átalakításával és bővítésével, Szabó László építészmérnök tervei alapján.

2006-ban a hívek és a képviselőtestület adományaiból az ablakok belső üvegezését színes ólom-üvegezésűre cserélték. Az új ablakokat Spányi Antal megyéspüspök áldotta meg.

Anyakönyvek: kereszteltekrõl 1745-tõl,
Anyakönyvek: házasultakról 1751-tõl,
Anyakönyvek: megholtakról 1753-tól
Historia Domus: 1918-45, 1967-tõl

Adminisztrátorok és plébánosok: Schmidt János Ubald kapucinus 1788–, Csabrián György 1802–, Hollósy Menyhért 1829–, Haintz Lipót 1845–, Mertl József 1859–, Werger Mihály 1883–, Vadkerty József 1884–, Belágyi József 1888–, Zettner Sebõ 1889–, Róbl János 1917–, Ágh Kálmán 1945–, Radnóti Sándor 1949–, Rõtfalusi Tibor 1959–, Halász Ervin 1969–, Palágyi Sándor 1974–, Lauber Benedek 1977–, Harangozó Imre 1992–, Kertész Péter 2014-.

 

  (fotók: Simonné Hollósi Daniella)