Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hónap szentjei és ünnepei

JÚNIUS

Szűz Mária Szeplőtelen Szíve
Ünnepe: Pünkösd második vasárnapja utáni szombat

A szív elnevezés minden nyelvben egyet jelent a szeretettel, és a jósággal, a másikra való odafigyeléssel, és az irgalommal. Szűz Mária szeplőtelen szívének ünnepe arra hív bennünket, hogy példája nyomán mi is egyre mélyebben tárjuk fel szívünket az Isten előtt. Az által, hogy alázattal befogadta Jézust, Szűz Mária az Egyház előképe, a Szentlélek temploma, minden megkeresztelt példaképe lett.

 Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az Egyház. Története visszanyúlik a 17. századba. Eudes (Öd) Szent János írásaiban nem választotta szét a két szív liturgikus ünneplését. A Szűzanya fatimai megjelenése után egyre inkább elterjedt Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. XII. Pius pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta, és liturgikus ünneplését augusztus 22-re helyezte. Az új kalendárium visszatért az eredeti gyakorlatra, és ezért mozgó emléknapként – Jézus Szíve ünnepe után tette – amely ebben az esztendőben a mai napon ünneplünk.  (forrás. Adorémusz)

Szent Jusztinusz vértanú
Ünnepe: június 1.

100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztínusz a filozófusoknál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg "az egyedül megbízható és igaz filozófiát". Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Hat társával együtt vértanúságot szenvedett Rómában, amikor Marcus Aurelius idején 165 körül lefejezték.

Szent Marcellinusz és szent Péter vértanúk
Ünnepük: június 2.

A Diocletianus-féle üldözéskor (304) Rómában szenvedett vértanúságukról Szent Damazusz pápa tanúskodik. Kivégzésük történetét a hóhértól hallotta, és márványtáblába vésett költeményben örökítette meg az eseményt a pápa. Egy berekben fejezték le őket, de testüket átvitték a Via Labicanán lévő két babérfához. Sírjuk körül híres temető alakult ki, ahol a keresztény Nagy Konstantin császár bazilikát emelt tiszteletükre. Itt volt eltemetve Szent Heléna (Ilona) a császár édesanyja is.

Lwanga szent Károly és társai vértanúk

Ünnepük: június 3.

Károly 1865-ben született Ugandában. Húszéves korában keresztelkedett meg. Mwanga király szolgálatába került. A király őt és másik 12 apródját elevenen elégettette, mert hitükhöz ragaszkodva, nem engedelmeskedtek a király erkölcstelen kívánságainak. Károlyt 1886. június 3-án, a többi keresztényt, összesen 21-et, 1886. májusa és 1887. januárja közötti időben végezték ki. Ők az afrikai egyház első vértanúi. 1964-ben avatták őket szentté.

Szent Bonifác püspök, vértanú
Ünnepe: június 5.

Angliában született 673 körül. Eredeti neve Winfried volt. Szent Benedek rendjébe lépett és nagy áldozattal vállalt missziós utakat, 719-ben a germánok megtérítésére indult. Szerzetestársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott a hit terjedéséért. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormányozta, számos egyházmegyét alapított és újított meg Bajorországban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térítette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban temették el.

Magdeburgi szent Norbert
Ünnepe: június 6.

Norbert a mai Hollandia területén Gennepben született, szülei - egy látomás alapján - már kis korában úgy gondolták, hogy Isten a papságra hívja. Már nagyon korán elhelyezték egy káptalanban (püspök körüli papi testület), ahol megkapta a kisebb rendeket, de nyilvánvalóan nem volt szándékában papnak lenni. Gazdag volt, pompakedvelő, tüzes kedélyű és igen hajlott a szélsőségekre. Életét egyre inkább a földi örömökre rendezte be. Mindezek ellenére ifjúságát semmiféle ballépés nem terhelte.

1110-ben a kölni érsekkel együtt elkísérte Rómába V. Henrik császárt. Ott látva a pápa kiszolgáltatottságát, valamint a világi hatalom és az egyház közti feszültséget, Norbert megérezte, hogy választania kell a császár és a pápa között. Később fölajánlottak neki egy püspökséget, ami akkoriban nagy vagyont is jelentett, de ő nem fogadta el.

1115-ben történt igazi megtérése egy kolostorban, ahol kapcsolatba került néhány, reformot sürgető szerzetessel. Ekkor szenteltette magát pappá a kölni érsekkel. Szembefordult a káptalan életstílusával, amihez ő is tartozott. Lemondott javadalmairól, birtokairól. Pénzét szétosztotta a szegények között és vándorprédikátorként járta az országot. A források tanúsága szerint rendkívül

jól tudott prédikálni. Kezdetben fő törekvése volt, hogy a viszályokat elsimítsa, később tüzes beszédeivel követőket toborzott az új életformához, amit alapított. Minden gondja a szegényekre és az apostoli életre irányult. Fontosnak tartotta a pápával való egységet. Elment II. Kallixtuszhoz, hogy ő újítsa meg prédikációs engedélyét.

Társaival Prémontré völgyében kolostort alapított, ahol az ágostonos regula szerint éltek közös életet. Erről a helyről kapta nevét az új közösség: premontreiek. A premontreieknek a kolostori elmélyedést, tanulmányokat társítaniuk kellett a világban folytatott működéssel, és azzal, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról keresztények és nem keresztények között. Norbert továbbra is vándorszónok akart maradni anélkül, hogy egyetlen apátsághoz kötné magát. 1126-ban Rómába ment, és ott megkapta a pápától az általa hozott reform, illetve általa alapított rend jóváhagyását. Ugyanebben az évben Magdeburg érsekévé választották, és ettől kezdve jelentős szerepet kellett játszania korának történelmében. A II. Ince és II. Anaklét közt támadt egyházszakadás idején Norbert az elsők között állt Ince pápa pártjára. Egyházmegyéjének megújításával számos nehézségbe ütközött, ellenségeket is szerzett magának, de fáradhatatlanul dolgozott a belső megújulásért és a misszióért.

1134. június 6-án, 54 éves korában hagyta itt a földi életet. XIII. Gergely pápa avatta szentté 1582-ben.

Prágai szent Ágnes szűz
Ünnepe: június 8.

Prágában született 1205-ben. Szülei I. Ottokár cseh király és Konstancia, III. Bála magyar király leánya voltak. II. Frigyes császár házassági ajánlatát elutasította, mert elhatározta, hogy Krisztusnak szenteli magát. 1234-ben belépett a Klarisszák prágai kolostorába. Assisi Szent Klárával igen jó barátságban volt, levelet is váltottak egymással. Ágnes buzgólkodása folytán templom és kórház is épült; az egykori nyomornegyedből karitatív központ lett. Nővértársainak idősebb nővére és lelki édesanyja, a szegényeknek és szűkölködőknek jótevője, torzsalkodó családtagjainak pedig békítője volt. Prágában halt meg 1282. március 2-án. Sírját 1930-ban tárták fel. II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én.

Szent Efrém diakónus, egyháztanító
Ünnepe: június 9.

Szent Efrém diakónus prédikációival az isteni vigasztalást igyekezett megmutatni az embereknek. Az Istentől jövő vigasztalás az igazi boldogság forrása. Jézus a hegyi beszédben arról beszél, hogy minden földi nehézség ellenére, és mellett is boldogok lehetünk, ha Istenben bízva járjuk életünk útját. 306-ban született keresztény családból. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, ahol teológiai iskolát alapított. Aszketikus életet élt, nem szűnt meg prédikálni és könyveket írni kora tévedései ellen. 373-ban halt meg. A szolgálat szelleme erősödjék bennünk életpéldájából.

Szent Barnabás apostol
Ünnepe: június 11.

Sok névtelen hithirdető viszi az örömhírt. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az Egyház, a közösség képviselője. Barnabás az apostolok küldötte, aki erősíti és továbbviszi az örömhír hirdetését. A jézusi küldetés örömének örülhetünk ezekben a napokban a papszentelésekben. Örüljünk együtt az Úr kegyelmének működéséért. Isten országának elsődleges igehirdetője Isten maga. Ő az, aki küldetést ad apostolainak, és mindazoknak, akik nyomában járnak, hogy hirdessék a mennyek országának evangéliumát. Ezért a fölösleges anyagi eszközök helyett, a tanítvány inkább azt keresse, hogyan lehet minél egyszerűbb és nyitottabb az Isten indításainak befogadására. Mielőtt hirdetjük, előbb hallgassuk az Isten szavát. Így lesz bennünk is, és környezetünk számára is hatékony szó. Barnabás szép jellemzést kap az Apostolok Cselekedeteiben: derék ember volt. Vajon rólam elmondható? Én is hallom a jézusi felszólítás: menjetek és hirdessétek az Isten Országát! Vajon merek-e nekivágni az igehirdetésnek a magam lehetőségei szerint.

Páduai szent Antal áldozópap, egyháztanító
Ünnepe: június 13.

A portugáliai Lisszabonban született a XII. század vége felé. Előbb az Ágoston-rendi kanonokok közé lépett be, majd pappá szentelése után a ferencesekhez ment át, hogy Afrika népei között hirdesse az evangéliumot. Franciaországban és Itáliában vándorprédikátorként gyümölcsözően tevékenykedett, sok eretneket megtérített, és rendjében elsőként tanította hittudományra a testvéreket. Tudománytól és kedvességtől átjárt beszédeket írt. Páduában halt meg 1231. június 13-án.

Árpád-házi Boldog Jolán
Ünnepe: június 15.

IV. Béla magyar király és a konstantinápolyi császári családból származó Laszkarisz Mária leánya 1238 körül született. Rokonai között van Magyarországi Szent Erzsébet, és Prágai (Csehországi) Szent Ágnes; két nővére Boldog Kinga és Szent Margit. A szülői házban mindössze öt évet töltött melybe beleesik a tatárjárás borzalmas ideje. Szülei ekkor szentéletű nővére gondjaira bízták. 17 éves korában Boleszláv kalisi és gnieznói fejedelem személyében a legméltóbb férj oldalára került. 23 évet töltött példás keresztény házasságban. Három gyermeket szült mindenütt bőkezű ajándékokkal segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Két klarissza monostort alapított. Férje halála után a szintén özvegységre jutott Kinga nővérével vagyonát felosztva az ószandezi klarissza monostorba vonult. Szent Kinga halála után a gnieznói monostorba költözött. Kitűnt alázatosságával és imaéletével. 1298. június 11-én halt meg.

Szent Romuald apát
Ünnepe: június 19.

Ravennában született 952-ben. Húszéves volt, amikor megrendülve látta, hogy apja hogyan ölte meg egyik embertársát. Ekkor kolostorba lépett. Több helyen megpróbált szigorítani a kolostori életen. Ezzel az volt a célja, hogy összhangba hozza a remeteség vezeklését a kolostori közös élettel. Camaldoliban alapított kolostora 1012-től anyaháza lett az általa alapított kamalduli szerzetnek. 1027. június 19-én halt meg.

Gonzága szent Alajos szerzetes
Ünnepe: június 21.

1568-ban született a lombardiai Mantova közelében a Castiglione hercegi családból. Édesanyjától jámbor nevelést kapott. Már fiatal korában megtanulta, hogy heves természetét fékeznie kell. Apród volt Firenzében, majd Madridban II. Fülöp király udvarában. Komolysága és vallásossága már akkor feltűnt. A hercegséghez való jogát átengedte öccsének és 17 éves korában belépett a Jézus Társaságba, miután hosszas kérés után apja megadta erre az engedélyt. Szerzetesnövendék volt Rómában, amikor ott kitört a pestisjárvány. Önfeláldozóan ápolta a betegeket, majd őt is elragadta a járvány. 1591. június 21-én halt meg, Rómában.

Fisher szent János püspök és Mórus szent Tamás vértanúk
Ünnepük: június 22.

Fisher János 1469-ben született, hittudományt az angliai Cambridge-ben tanult, és pappá szentelték. Később püspök lett (Rochester), szigorú életet élt, kiváló lelkipásztor, híveit gyakran látogatta. Kora tévedései ellen több művet írt. Morus Tamás 1477-ben született, Oxfordban tanult. Házasságot kötött, melyből egy fiú és három lány született. A királyi udvarban a kancellári tisztet töltötte be. Az állam helyes kormányzásáról szóló és a vallás védelmét szolgáló műveket írt. Mindkettőjüket lefejezték 1535-ben, VIII. Henrik király parancsára, akinek ellene mondtak házasságának felbontása kérdésében és nem ismerték el az angol egyház fejének a római pápa helyett.

Keresztelő szent János születése
Ünnepe: június 24.

Keresztelő szent János születését ünnepeljük.

Az evangélium szép párhuzamot állít fel Jézus és a keresztelő születése között. Mindkettőben angyal hozza a hírt, mindkettő csodás fogantatás. Mégis nagy különbség van a két ember – Zakariás és Mária – reakciója között. Mária hisz, kimondja az igent, Zakariás bizonytalan, nem tudja elfogadni az örömhírt. Jézus születésekor az angyalok énekelnek, a pásztorok jönnek Jézushoz, János születésén a rokonság örvendezik. Zakariás pedig első szavával Isten dicséri.

Keresztelő szent János alakja úgy áll előttünk, mint az útkészítő, az előfutár. Jelentőségét mutatja, hogy még a vasárnapot is felülírja a liturgiában.

Mit tanulhatunk a keresztelőtől az idei missziós évünkben? Egyrészt legyen nyitott szemem, hogy felismerjem Jézust. Felismerjem működését életemben. Felismerjem akaratát. És ebből fakad, hogy akit megismertem, aki része életemnek, arra rá tudok mutatni, azt meg tudom mutatni másoknak is. Másrészt az az alázatot, hogy nem én vagyok a fontos, hanem Jézus. Hogy nekem kisebbednem kell, neki pedig nagyobbodnia.

Keresztelő szent János születése abban is megerősíthet, hogy Isten ma is küld előfutárt, aki rámutat Fiára. Nekem is, mindannyiunknak ezt a feladatot adja. Ehhez megadja a szükséges kegyelmi erőt is.

Keressük bátran az alkalmat, a lehetőséget, hogy Jézusról tanúságot tegyünk környezetünkben, a világban!

Alexandriai szent Ciril püspök, egyháztanító
Ünnepe: június 26.

370-ben született. Szerzetesi életet élt. Pappá szentelése után segítőtársa volt nagybátyjának, Alexandria püspökének, akinek utóda is lett 412-ben. Szenvedélyes, lelkes és céltudatos lelkipásztor-hittudós. Neve összekapcsolódott a 431-es efezusi zsinattal, ahol hősiesen küzdött Nestorius tanítása ellen védve Mária istenanyai mivoltát. Sokat írt a katolikus hit kifejtésére és védelmére. Alexandriában halt meg 444. június 27-én.

Szent László király
Ünnepe: június 27.

1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.

A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.

Szent Iréneusz püspök, vértanú
Ünnepe: június 28.

130 körül született. Szmirnában nevelkedett, a város püspökének, Szent Polikárpnak volt a tanítványa. 177-ben a galliai Lyonban telepedett le, ahol pap, majd nem sokkal később a város püspöke lett. Nem csak jelentős teológus, hanem tanúja is az apostoli tradíciónak. Ez teszi írásait különösen értékessé. Ő irányította Kelet-Gallia misszionálását. Egyike azon első egyházatyáknak, akik a római egyház elsőbbségét vallják. "Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is." A hagyomány szerint 200. körül szenvedett vértanúságot.

Szent Péter és Szent Pál apostolok
Ünnepük: június 29.

Simon Péter testvérével Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 64 körül szenvedtek vértanúhalált Rómában.

A római egyház első vértanúi
Ünnepük: június 30.

A Néró császár által kezdeményezett üldözés áldozataira emlékezünk. A vértanúk áldozata nem elriasztotta, hanem vonzotta az embereket a keresztény hithez. Mai életünk vajon mennyire vonzó a világban. Életünk példája nyomán hány ember sóhajt fel, hogy bárcsak én is köztetek lehetnék? 64. október 13-án, a császár trónra lépésének tizedik évfordulója alkalmával egy népünnepély látványosságai között cirkuszban keresztre feszítették, vagy cirkuszi játékok keretében meggyilkolták, vagy szurokba mártva és fához kötözve égő fáklyaként meggyújtották a keresztényeket. Erről a pogány történetíró Tacitus Annaleseiben és Kelemen, római püspök a korintusiakhoz írt levelében tanúskodik.

 

Forrás: VP